Dragon Ball Z: Burst Limit

 

Dragon Ball Z: Burst Limit

Dragon Ball Z a világ egyik talán legsikeresebb animéjaként véglegesen beírta magát a történelemkönyvekbe. Mindenki számára természetesen rejtély, hogy ezt miként érhette el a világ minden táján. Szerencsére a játékipar ezt rendre ki is használja, így hát megérkezett közénk új generációs játék formájában is.

A sorozatot 1989. január 31-től egészen 1996. január 16-ig sugározta a japán közszolgálati csatorna. Természetesen már az első adás után záporoztak a megrendelések a készítők felé, hogy minden ország beszerezhessen magának egy-egy kópiát a sorozatból, így 96 szeptemberében már mindenhol sugározták a közkedvelt animét, mely rengeteg gyermeket (és felnőttet) egyaránt rabul ejtett. Magyarországot is elérte ez a hullám, habár kicsit megcsúszva és az egyik kereskedelmi csatorna adta a részeket, míg egy felháborodott szülőkből álló egyesület be nem tiltatta. Persze ez sokakat felháborított, ám az igazat megvallva elég erőszakos cselekménnyel rendelkezett a műsor.

A történetben az ifjú Son Goku a világot járja, hogy megszerezze a hét darab sárkánygömböt. Ezek együttes erejével az ember bármilyen kívánsága teljesülhet. Hősünket persze csak is igaz célok vezérelnek. Barátai és teknős mesterére bármikor számíthat, de útjai során megannyi akadályba ütközve kell képeznie magát, hogy igazi szuper saiyan legyen. Amely annyit tesz: szuper harcos.

Rengeteg verekedős játék jelent meg anno, mely mindegyike a Dragon Ball sorozatra, és annak szereplőire épült. Ezek mindegyike hatalmas sikereket ért el Ázsiában, majd a világ többi táján is. Ám a mostani rész szerencsére abban különbözik elődeitől, hogy a megszokott recept mellé, immáron új generációs grafikát is kapunk.

A fejlesztést a Dimp srácai végezték, akiknek nem kell a szomszédba menniük ötletekért egy bunyós játékért. Hiszen olyan remek animés játékátirataik voltak, mint a Naruto, Inuyasha és Shaman King (Sámán Király). Ezek többsége habár Playstation konzolokon hódított, a srácok nem vonultak még nyugdíjba és a Mobile Ops: The One Year War után csak most kezdtek belejönni.

A játék kampány módjában három, időben különböző történetben ténykedhetünk. Ekkor a verekedések közben kicsit jobban megismerhetjük karaktereinket és azok háttértörténetét. Sajnálatos módon ez édes kevés, hiszen egy-egy mondat után kezdődik is a harc, ami eléggé összezavarhatja az embert. Szóval, akit jobban is érdekel a Burst Limit sztorija, az szerezze be DVD-n az anime részeit. Megéri!

Ha teljesítettük küldetésünket és mind a három kampányt befejeztük, akkor érkezünk el a játék még kiaknázatlan részeire. Ilyen a kihívás mód, melyben időre kell bizonyos számú ellenfelet levernünk, vagy esetlegesen száz ellenféllel kell úgy végeznünk, hogy életünk a harcok között nem töltődik fel. Szerintem ez a mód mindenki számára izzasztó, így csupán megrögzött profi játékosoknak ajánlanám.

A többjátékos funkciót is mellékeltek a készítők, mely során lehetőségünk van egy gépen két kontrollerrel játszani, vagy esetleg Xbox LIVE szolgáltatást kihasználva interneten osztani a hatalmas pofonokat. Mindkettő hatalmas szórakozás és a rendszer külön értékeli, ha valaki elég időt tölt az online közösségekben. Elengedhetetlen ezért, hogy aki ilyen irányba kacsingat, már minden karakterrel rendelkezzen és azok minden erejét kiaknázza. Például Son Goku Kamme-HAMME támadása is, mely szinte az aduász a játékban.

Természetesen Son Goku nem az egyetlen karakter a programban, így lehetőségünk van Son Gohan, Trunks, Vegeta, Piccolo és még egy tucat jó és rossz fiút irányítanunk. Mindegyikük egyedi képességgel és verekedési stílussal is rendelkezik, melyet energiáinkat felhasználva hozhatunk elő időnként. Ezek elég látványosak ahhoz, hogy ösztönözzön minket a sztori mód végigjátszására, hiszen csak így érhető el az összes szereplő.

Ha már a karaktereknél járok meg kell említenem, hogy az egyszerű kombók, szuper támadások mellett szereplőink fejlődhetnek is. Ezért csillagos ötöst érdemelnek a fejlesztők, hiszen némelyik karakternek akár öt ilyen szintje is van, amit elég nehéz elérni egy ádáz küzdelemben. Fejlődésünk alkalmával testünk összes maradék energiáját arra használhatjuk fel, hogy még erősebb alakot öltsünk, és támadásaink még hatékonyabbak legyenek. Mondanom sem kell, hogy ezek látványos játékmenet közbeni átvezetővel párosulnak. Az anime sorozatot ismerők emlékezhetnek is erre, amikor a szereplők haja sárgára, izomzatuk kidolgozottabbá válik.

Játékmenetről igazán csak pár szót lehetne ejteni, hiszen a fejlesztők PSP-re készült Dragon Ball: Shin Budokai nevű játékával elég sok hasonlóságot mutat a mostani mű. Két kiválasztott karakter egymással összecsap egy pályán, melynek igazából csak vízszintes megkötései vannak, így arénánkat nem hagyhatjuk el. Viszont ellenfeleinket egy-egy nagyon csapással akár földkörüli pályára is állíthatunk, majd fönt pofozva egy ideig visszaküldhetjük őket a bolygóra.

Bunyó közben aktiválódhatnak „Dráma Ikonok” is, melyek egyértelmű célja, hogy még jobban feldobja a már korántsem lineáris játékmenetet. Három ilyen ütőkártyával rendelkezünk harc során, melyek akár a küzdelem kimenetelét is megváltoztathatják. Ezek aktiválódása véletlenszerű, vagy bizonyos követelmény mellett aktiválódnak. Például életünk 50% alá csökken akkor Piccolo az ellenséget hátulról megtámadva jelentős sebzést okoz ellenfelünknek, nekünk eközben növekszik az erőnk.

A grafika látványosságát már korábban taglaltam a kombóknál, viszont részletesen még nem tértem ki rá, pedig megérdemli. Nem várta senki a játéktól, hogy hihetetlen realisztikus Crysis szintű grafikával megáldott verekedős játékot kapunk készhez, de az eredmény mégis letaglózó. A Cell-Shade technológiát és a magas framerate-nek köszönhetően a program hihetetlenül látványos és pörgős lett. Sehol egy grafikai hiba, sehol összelógó modellek. Minden tökéletesen passzol. Hatalmas csapásaink a pályán is meglátszódnak, így egy földbe döngölés után egy hatalmas kráter jelzi ellenfelünk egykori becsapódási helyét, illetve szuper csapás esetén a bolygó felszíne is változik, így az előzőleg zöld pálya hirtelen kihalt, száraz bolygóvá változik. Zseniális!

Külön meglepetésként ért, hogy a játék korongjára a készítők két szinkron csomagot is felraktak, így a rajongók eredeti japán hanggal is hallgathatják a harcosok párbeszédét, illetve a sorozat védjegyévé vált szuper támadások kiáltásait is. Emellett a csapások, nyögések és egyéb más hang a helyén van, szerintem baja nem lesz senkinek se velük. A zene remek lett, nem lehet más szóval igazán leírni. Illeszkedik a jelenetekhez, a harcokhoz és még néha talán ahhoz a karakterhez is, akivel játszunk éppen. A főmenü zenéje után, pedig már kiküldtem felderítőimet, hogy szerezzék be nekem azonnal MP3 formátumban.

Egyetlen hatalmas, igazán negatívuma a játéknak, hogy egyértelműen szenved a linearitástól. Sajnos ez minden ilyen típusú játék gyermekbetegsége, melyből egy fejlesztő sem tudja gyermekét kigyógyítani.  A kampánymód kevesebb, mint 3-4 óra alatt végigvihető, majd a kihívás módok még erre rátesznek 1-2 órát és ennyi. Igazából utána, ha még nem kaptunk csömört, felléphetünk egy-egy meccs erejéig LIVE-ra, vagy haverokat leverhetjük gép előtt, mielőtt buliba megyünk. Ennyi és ki is fulladt a játék.

Számomra azért elég pozitív csalódás volt a Dragon Ball Z Burst Limit. Előre leírtam, mely nem szép dolog volt tőlem. Az első bemutató erejéig nem hittem benne, hogy lehet ebből jó játék is. Szerencsémre a fejlesztők meg cáfolták ezt és egy remek produktummal örvendeztették meg idén a nagyközönséget. Már kíváncsian várom, vajon mivel rukkolnak elő legközelebb!

 http://www.gamekapocs.hu/cikk/944/dragon_ball_z_burst_limit